Cím:

A „π” és Einstein

Típus:

Skandináv keresztrejtvény

Ismertető:

A világnapok végeláthatatlan sorában igen különleges helyet foglal el a március 14-én ünnepelt nemzetközi „π”(pí)-nap, amelynek csak annyi köze van Einsteinhez, hogy a múlt század legnagyobbnak tartott tudósa ezen a napon született 1879-ben, és ő is használta az egyenleteiben a híres irracionális, sőt azon belül is transzcendens számot. A π az euklideszi geometriában a kör kerületének és átmérőjének hányadosa, ami a körök hasonlósága miatt minden kör esetén azonos. A „π” 3,14-gyel kezdődik, tizedestört alakja végtelen számú és semmilyen periodicitást nem mutató tizedesjegyet tartalmaz.Ez a lezárulatlan végtelenség kétségkívül az ókortól fogva izgatja a számok embereit. Kínai, egyiptomi, perzsa majd arab földmérők, építészek és tudósok hosszabb-rövidebb eredményei után egy 16-17. századi holland matematikus, Ludolph van Ceulen 35 tizedesjegyig jutott a számításban. Még 1946-ban is csak a 620-ik tizedes jegynél tartottunk, amikor bejött a képbe a számítástechnika és egy magyar szál: Neumann János is tagja volt annak a csapatnak, amelyik az első programozható digitális számítógép, az ENIAC segítségével 2037 tizedesig jutott.Einstein köztudottan nem volt hagyományos értelemben vett hívő vallásos ember, de a maga módján volt valamilyen Isten-képe. Jól tükrözi ezt Max Born-nak 1926-ban írt leveléből való idézet: „A kvantummechanika bizonyára hatásos. Mégis egy belső hang azt súgja nekem, hogy ez még nem az igazi. Sok mindent mond az elmélet, de nem igazán visz közelebb az Öreg (Isten) titkához. Én legalábbis meg vagyok győződve, hogy Ő nem dobókockázik.”Niels Bohr válaszát, aki gyakran vitatkozott Einsteinnel a kvantummechanikáról, a megfejtésben találjuk meg. (bg)